Kötél történet

A kötelet már a történelem előtti időktől kezdve használta az ember vadászatra, vontatásra, lekötésre, összekötésre, szállításra, emelésre és mászásra, az emberiség technológiai fejlődése során mindig szerepet játszott. Az első "kötelek" valószínűleg vadon nőtt liánok és kúszónövények lehettek, melyeket hamar követték az első próbálkozások ezeknek az összefonásával és sodrásával. Két pászmából font fosszilis kötél mintegy 17 000 éves maradványait tárták fel a Lascaux-i barlangban.[1]

Az ókori egyiptom volt valószínűleg az első civilizáció, amely speciális kötélverő eszközöket fejlesztett ki. A szalmából készült egyiptomi kötelek i.e. 4000-3500 évvel jelentek meg. Az ókorban ezen kívül datolyapálma, len, füvek, papirusz rostjaiból és bőrből is készítettek kötelet. Az ilyen kötelek segítségével szállították munkások ezrei a kőtömböket a piramisok építéséhez.[2] I.e. 2800-tól kezdtek kenderkötelet használni Kínában. Az ezt követő évszázadokban egész Ázsiában és Európában elterjedt a kötél alkalmazása és a kötélgyártás.

A középkorban (a 13.-tól a 18. századig) a brit szigetektől Itáliáig olyan kötélverő műhelyekben készítették a kötelet, amelyek igen hosszú folyosóból álltak. Itt a kötélpászmákat az épület teljes hosszában kifeszítették, majd összesodorták. A kötél hosszát így megszabta a kötelverő műhely mérete. Az ilyen módon készített kötelek hossza elérte a 100 métert, amire a nagy vitorláshajókon volt szükség. A tengerészetben használt hossz mértékegység a cable length (kábelhossz) is ehhez a technológiához kapcsolódik, egy (imperial) kábelhossz egyenlő egytized tengeri mérfölddel. Ha hosszabb kötélre volt szükség, két vagy több rövid kötelet összefontak. Az összefonás helyén a kötél vastagabb volt mint egyébként, ami nehézséget okozott a kötéldobra csévéléskor, vagy a kötélkorongon való áthaladásnál.

Leonardo da Vinci néhány vázlatot rajzolt egy kötélkészítő gépről, de mint sok más találmányát, ezt sem valósították meg. Az 1700-as évektől kezdve több kötélverő gépet szabadalmaztattak és építettek meg. Ma is készítenek még hagyományos anyagokból köteleket, de az 1950-es évektől kezdve a mesterséges szálakból vert kötelek lettek a leggyakoribbak.

A korszerű sodronykötelet Wilhelm Albert német bányamérnök találta fel 1831-34 között. Ezt a találmányát a Harz hegységbeli Clausthal bányájában alkalmazta. A sodronykötél gyorsan elterjedt, mivel sokkal előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezett a korábban használt kenderköteleknél és fémláncoknál. Az első sodronykötelek kenderkötél mag köré font 6 csavart sodronypászmából álltak. A legkorábbi sodronyköteleknél ez éppen fordítva volt: a központi acélsodrony pászmát borította kenderfonat. Amerikában John A. Roebling fejlesztette tovább a sodronykötelet függőhidak tartókötelei számára.

forrás: http://hu.wikipedia.org/